2016. április 13., szerda

Dobrudzsa. Măcin hegység. 2016. április 2.

      Van egy ének Debrecennel és a pulykakakassal. Na ezt mi most próbáljuk átkölteni valahogy így :

"Dobrudzsába kéne menni 
Teknősbékát kéne látni..."

      Valahogy így kezdődött a dobrudzsai hegyi kirándulás szervezése:van ott teknősbéka! És valóban van, nemcsak a közeli  Duna-Deltában, hanem a Măcin hegységben is. És még nagyon sok minden van ezen a hegynek nevezett inkább dombokra hasonlító geológiai képződményen. Valójában nagyon magas  hegyek voltak csak elkoptak az elmúlt évmilliók alatt. De megmaradt belőlük annyi, hogy ma is lenyűgözi a látogatót. 
   Hermann Endre kollégámnak volt nagy kedve ide menni. Én először csak bólogattam, hogy...Királykő meg Nagy-Kő Havas, de végül is beadtam a derekamat. Mert nem ismertem ezt a hegyet. Jártam a környékén még katona koromban valami tüzérségi  lőgyakorlaton de akkor csak távolról láttam. A Duna-Delta felé is figyeltem az érdekes "dombokat". És olvastam meg filmecskéket is láttam a hegyről. Így tudtam az ott élő dobrudzsai teknősökről is. Most ideje volt meglátogatni.
     Április másodikán reggeli hat órákkor indultunk Bukarestből Dobrudzsa felé az A2-ős autópályán. Jutka, Rita, Endre és én. Tehát Bukarest-Szlobozia-Braila, átkelés komppal a Dunán,   Macsin és a végállomás Greci falu. Vagy 250 kilométer.


Az útvonal Bukarestből.



Brăila - Átkelés a Dunán. 


Elég jó szél fújdogált így a társaság inkább az autóból élvezte az átkelést. Rita és Endre ki sem szálltak az autóból, Jutka is hamar feladta. :)


Így is át lehet kelni...

Átkelés után még autóztunk vagy 15 kilométert Macsin városkáig ahol megálltunk kávézni.Eredetileg onnan akartunk a hegységbe indulni.


Ennyire örvendtünk a kávénak...igaz a végén  automatából volt. Itt még nem tudtuk ezt a nagy titkot.

  Kávézás és csokis kiflik, banánok és egyéb fontos dolgok  bevásárlása után most már tényleg indultunk Greci falu felé ami még vagy 10 kilométer. És meg sem álltunk az Információs központig. Mert ott még ilyen is van. Na persze mi abban  a hitben ringattuk magunkat, hogy kapunk térképeket meg útbaigazítást. 


Az Információs Központ épülete. 


Kár, hogy ez nem hangos kép... Mikor kerestük a bejáratot a biztonsági riasztó el kezdett ordítani. Vártuk, hogy honnan jönnek a kutyás gumibotos biztonsági emberek. De végül a riasztó is elhallgatott és a securitysek sem jöttek. 


De azért minden információt megkaptunk. 


És ennyi irányba  lehetett menni. Mi végül is a piros háromszögön indultunk el...


Az ott kifotózott térkép. 


És így mutat fentről.És a túra hossza kb 14-15 km. 

    Az útvonalon 11 órakor indultunk el.  


A falú szélén és előttünk a hegység egyik csúcsa a Călcata (407 m.)






Jellegzetes Észak-Dobrudzsai táj.



Később kényelmes erdei  séta következett.


Majd enyhébb emelkedő, de visszatekintve nagyon szép háttérrel.


És közben megcsodáltuk a "dobrudzsai taplonca"fát is. Akit jobban érdekel e faj, vegye fel a kapcsolatot Hermann Endre barátommal! :)


Ilyen Greci falu a domboldalból.


Még mindig a "taploncától" vagyunk szétesve ! 


Délnyugati kilátás


Sárga virág a kövön.


Endre és a sárga virág a kövön. 




De azért itt van más virág is... 




A Călcata csúcs (407 m) 




A Cartalu csúcs (393 m.) 


Délkeleti látkép.




Az út  feljebb emelkedett de könnyű sétálásként írható le. És örömünkre a Nap is egyre jobban  kezdte megmutatni  magát.


Visszatekintés Greci felé.






Ez a hegység engemet egy elkopott Bucsecsre emlékeztetett. 






Miután elhagytuk a sziklás részeket,az út egy nagyon szép erdőben folytatódott.


És medvehagymával borított területek következtek. 


És itt nem lehetett csak "úgy" átsétálni! 


És a jövővel kapcsolatban már üzleti terveket szőttünk...medvehagymás vodkától a medvehagymás ránctalanító krémig. De most többet nem árulunk el. 


A "dobrudzsai" bodobácsok is rettenetesen be voltak indulva. Mindenütt tele volt ilyen bogárral. 










Ilyen sárgás-zöldes virágszőnyeg borította nagyon sok helyen az erdő talaját. 






És  egyre közelebb  a hegység és egyben Dobrudzsa legmagasabb pontjához...


 Itt már azt hittük ott is vagyunk... de kiderült az még 50 méterrel odébb van. 


 Valahol itt kell keresni a legmagasabb pontot. 


Endre mutatja, hogy ez az, hisz ott a tábla is. 


 A tábla szerint ez a csúcs. 


 Innen fentről nagyon szép a kilátás. 






Ilyen a tető. Biztos az a nagyobb kő a valódi csúcs. 


"Lenézek" a csúcsról. :)


Még a Duna egyik ágából  is látszik valami a párás látóhatár szélén.








Măcini táj.



A sztárfotó: Endre, Rita, Jutka és én. Na meg a "másik" Țuțuiatu  csúcs. 


Sziesztázás után  indultunk vissza Grecibe. De most a kék háromszögön. 








Gondoltuk ez valami "szent" forrás lehet. Valami "izvor tămăduitor". Úgy hallottuk, hogy itt csupa ilyen csoda-források vannak. 


És valóban jó víz volt. 


Ezek után Jutka már csak az égő csipkebokrot várta...


A Țuțuiatu csúcs.


Ereszkedés.


Szintén a csúcs.


Egész túra alatt a teknősöket lestük. Sajnos be kellet érjük gyíkokkal. A teknősbékák még nem voltak előjöve vagy mind elbújtak. Még egy indok egy későbbi túrához. 




Milyen jól mutatna egy ilyen kő az udvaron! :) Csak most nem voltak itt a kőgyűjtögető túratársaim. ( Volt aki a Bucsecsből 10 kiló követ vitt haza...de most többet  nem árulok el arról a túráról.A kikotyogás életveszélyes.) De azért én is hoztam most egy darabkát. Ha lassan is de  kijön egy ház fundamentuma. :) 






Onnan fentről jöttünk. 


Kőtanya.


Juhok a kövek közt.




Itt is valami érdekes állatkák futkároztak ki és be a földi üregekbe. Elsőre nem ismertük fel hogy milyen állatok is .


Ürgék voltak. 




A falú  északi széléről ilyen a csúcs. 



Hat órákkor indultunk el Greciből Bukarest felé. Most  Harsova felé és Vadu Oiinál a hídon jöttünk át a Dunán Szlobozia irányába.






Naplemente Dobrudzsában.


És a végén elénekelhetjük:

"Dobrudzsában jártunk
Teknősbékát úgy sem láttunk... " 

De majd legközelebb. :) 


Klikk ! 


           

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése