Minden fényképen megáll az idő. A fenti képen pontosan 1987. augusztus 11-e rögzítődött. Augusztusi magashegyi időjárás, némi széllel és délután 14 óra körül. A helyszín a Fogarasi havasok Moldován-Moldoveanu csúcsa a maga 2544 méterével. És akik a képen "megálltunk az időben" : Stekbauer Lóránd-Róbert, Keresztes (Horváth) Gyöngyi, Gyéresi György, Bardocz Csaba, Bíró Péter, Vaszi György és Péntek ( Bradocz) Éva. Ez nekünk valami nagyon nagy tettnek tűnt. Felmenni a Fogarasi-havasokba, és megmászni Románia legmagasabb csúcsát, akkoriban nem adatott meg mindenkinek! Erről írtam egy régebbi blogbejegyzésben:
Így együtt többet nem túráztunk. Valahogy nem jött össze. Közben teltek az évek is ...
A Fogarasi havasok csúcsait sokszor belepte a hó, a nyári hőségek és viharos szelek is koptatták. Én még néhányszor jártam arrafelé. Hol egyedül, hol társasággal, de azért emlékeimben mindig ott volt az első túra.
2017. augusztus 9. 12 óra 45 perc. Robogunk a transzfogarasi műúton a Bâlea-tó felé. A csapat: Hanzi Erzsébet Réka, Stekbauer-Hanzi Réka, Tóth Máté, Hrițuc Virgil és én. Napra pontosan 30 évvel ezelőtt is itt robogtunk egy traktor utánfutójában...
A nyár elején, nézegetve a régi képeket, jött a nagy ötlet - ismételjük meg napra pontosan az első Fogaras túrát. Harminc év azért csak valami. Tudom most már nem annyira hajlékonyak az ízületek, na meg időnként itt is ott is fáj. Plusz kilók... De attól jöhet! Azonnal riasztottam is a társaságot a régi csapatból! Hát nem nagy sikerrel. A legtöbb régi túrázónak már lefoglalt időszak volt az augusztus 9-12. Igaz, én is elég későn világosultam meg. Végül is Gyéresi György - Drusza igent mondott. Így némi telefonálgatások után, 2017. augusztus 9. reggel elindultunk régiek és újak, a nagy jubileumi 30 éves túra-tálakózóra. Rékáék Sepsibükszádról, Gyéresi-Drusza Törökbálint- Marosvásárhelyről én meg Bukarestből - indulunk a találkahely felé. Engem meg a brassói vonatállomásnál gyűjtött be a sepsibükszádi csoport. A találkahely a Bâlea-tó vagy vízesés lett volna. Annak idején az első napon a Bâlea-tónál sátoroztunk . Vannak előre nem látható dolgok is... De minden jó ha vége jó és végül is délután helyett estére együtt volt a csapat a Zerge-tó partján. Még ne szaladjak így előre.
14 óra 30 perckor - nem kis fejtőrést okozva - sikerült a Bâlea-tó közelében elhagyni az autót. Ugyanis ennek a hétnek minden napján hatalmas autókaravánok kanyarogtak a transzfogarasi szerpentineken. Mireánk meg várt a Zerge-tó, első napunk végcélja.
Aki egy kicsit is ismeri ezt a helyet az tudja, hogy a következő szakasz az maga a tortúra. Mert a csomag most a legnehezebb, mert még ma van az első nap, és elég ha felnézel a gerinc irányába, hogy megbánd minek is születtél... Na körülbelül mi is ilyen gondolatokkal indultunk neki az izzasztó hegyoldalnak. Persze ezt nem mondta senki csak úgy benne volt a levegőben. Tudom minden kirándulás így kezdődik...de csak az első óra. A hátizsákok súlyáról most nem elmélkedek. Pedig nagyon grammra volt minden csomagolva. Bukarestben a hajnali indulás előtt még kidobáltam egypár dolgot. Igaz még kaptam ráadást olyan tárgyakból amelyek az autóval érkeztek otthonról.
Na valami ilyesmit lát az ember ha elindul a Bâlea-tavától a Zerge-gerinc felé. Azt is elárulom, hogy ez egy kicsit cselesen van fényképezve. És csak azért, hogy senki ne ijedjen meg egy jövendőbeli túratervtől. Az sem mindegy, csak felsétálunk Zerge-tóhoz, vagy viszünk 4 napra csomagot sátorral és kajával!? De megjegyzem - a mostani csomagok pehelykönnyűeknek tűnnek a 30 évvel ezelőttiekhez. Ma egy akkori súllyal neki sem indulnék a hegynek. Vagy inkább nem is tudnék. Na de - "Harminc év. Akárhogy számolom is harminc év..."- mondja a jól ismert sláger is. Persze a fiatalabb generációnak nem olyan problémás ez az oldal. És az se felejtsük a fáradságnak megvan a jutalma. Íme ilyen csodálatos a kilátás az emelkedőről. Csak ne lenne az a zsibvásár lent a Bâlea-tavánál...
A Bâlea-tó (2037 m.) a Zerge-nyereg felől.
A nyereg túloldalán egy csodálatos völgyben a Zerge-tó - 2230 m. (Lacul Capra)
Este 6 órára sátraink álltak a tó partján. Mi meg indultunk egy körsétára a felettünk magasodó Buteánu csúcs irányába.
És jött a kellemes meglepetés! Némi kalandok után, esti 7 órára megérkezett Gyéresi György - Drusza is! Vele épp itt a Zerge nyeregben megbeszéltük a továbbiakat. Ő most megy a sátrakhoz. Mi meg fel a Buteánura.
A Buteánu-csúcs 2507 m. és az előkelő nyolcadik helyet foglalja el a romániai 2500 méteren feletti csúcsok listáján. Román neve helyesen: Vânătarea lui Buteanu.
A csúcs felől ilyen csodálatos a kilátás.
A nyugati égtájon az augusztusi esti napfényben a Lészpez-Cornul Călțunului és Negoj csúcsok.
Valami ilyesmi az én Fogarasi-havasok emlékképem.
Ebből a magasságból még méltóságteljesebb a hegy.
A Buteánuval szomszédos Zerge-csúcs 2494 m. (Vf. Capra)
Csapatunk két tagja Réka és Virgil a Zerge-csúcson két másik túrázóval.
Pazar kilátás. :)
Ha keletre nézünk akkor belátható a következő két nap útvonala...
A kép jobb oldalán a végső cél a Moldován csúcs.
A lemenő nap fénye eljátszadozik a hegycsúcsokkal...
A Buteánu csúcs gerincélén.
Réka és Máté megvártak a csúcsjelző mellett, és csak azért,...
...hogy én ülhessek elsőnek a csúcskőre! :)
2507 m + ...
Csupa Fogaras minden...Kis-Árpás (2461 m.), Nagy-Árpás (2468 m.) Podrág-csúcs (2462 m.) és a Nagy Vist - Moldován trapéz. (2527 -2544 m.)
Az első és harmadik helyezett a 2500+ listán. Az-az a Moldován (2544 m.) és a Nagy-Vist (2527 m.) csúcsok.
A második helyezett a Negoj a maga 2535 méterével.
Esti pára a Zerge-patak völgyében.
Esti félhomályban a Zerge-tó és környéke. Drusza is már felhúzta a sátrát... Ideje leereszkedni a szálláshoz, hisz nagy esti beszélgetés vár ránk.
Innen fentről még megcsodáljuk a naplementét.
2017.augusztus 9. este
2017.augusztus 10. reggel
Ébredéskor ez a kép fogadott. A Zerge-Jézer 2417 m.csúcsa, (Vf.Iezerul Caprei), a Zerge-nyereg és a tó.
Reggeli séta a tó körül.
Szieszta reggelivel.
Indulás előtt ezt nem lehetett kihagyni...a két Gyuri megmártózott a Zerge tavában.
:)
Gy. Gyuri és V. Gyuri a két archív 1987-es túrázó.
A Drusza által hozott ajándék emlékpólók a 30 évvel ezelőtti csoportképpel. Köszi Gyuri és Köszi Ottó!!
Indulás előtt - Máté, Virgil, Réka, Réka, Gyuri és Gyuri. :)
Sikerült is túrázni vagy 50 métert az előbbi helytől. És íme itt a második csoportkép. Ez is egy ikonikus helye a fogarasi túráknak. A romániai alpinisták emlékműve. A múltban itt is mindig készültek képek. Jó látni, hogy az emlékművet felújították.
Itt most búcsúzunk emléktúránk első napi szálláshelyétől. A búcsúzás olyan délhez közeli időpontban történt. Mai nap pontosan a 30 évvel ezelőtti útvonalat tesszük meg: Zerge-tó - Sárkányok ablaka - Három lépésre a haláltól-átjáró - Nerlinger-emlékmű - Mircii-csúcs - Podul Giurgiului-tó - Podrág-nyereg - Podrág-tó.
Virgil, Réka, Gyéresi Drusza. És a háttérben a mai túra első óráinak szereplője a Kis-Árpás - csúcs és környéke.
A Kis-Árpás csodálatos csúcsa 2461 m.
Ja persze nehogy én lemaradjak a képről. A nagy ereszkedés előtt.
Drusza elegáns tartása és a völgy ahova le fogunk ereszkedni...és csak azért, hogy majd visszamásszunk a másik felén.
Akinek jó a szeme fel is fedezi a sziklafal alatti ösvényt, ahogy visszakanyarodik a gerincvonalra.
Azért nagyon szép ez a völgy.
Még augusztus közepén is találunk virágokat.
Amerre megyünk.
Ahonnan leereszkedtünk.
Fogarasi kőomlások.
Mosolyok a sziklafal aljában.
Kulacsok megtöltése egy sziklából eredő forrásnál.
Drusza és egy magyarországi túrázócsoport tagjai akik nagyon élvezték a mi 30 éves emléktúránk történetét...
Egy a délre nyitó völgyek közül. És a Museteica gerince.
Visszanézve a hátunk mögé.
Közben mindenféle beszélgetések a nosztalgikus 30 éves múltról és a jelenről.
Most már jobban látszik a sziklafal alatti megtett út.
Mi és a magyarországi csoport akik még le is fotóztak.
Én 2017-ben repülök! Itt készült a híres fotó 1988-ban ahol enyhén "dögledezve" ülök. A blog legelső írásának első képe. :)
Most már közeledünk a híres - hírhedt "Három lépésre a haláltól"- átjáróhoz. Na azért nem kell beizgulni, ennél veszélyesebb hely van elég a Kárpátokban. Elég ha csak a Királykőre gondolok...
Az átjáró előtt elhaladunk a "Sárkányok ablakának" nevezett sziklalyuknál.
És irány az átjáró!
A nehezebb szakaszokon láncok segítik az átjutást.
Gyéresi Gyuri-Drusza megörökített engem is épp ahogy az előbbi képen Rékát és Virgilt örökítem meg az én gépemmel. Azért kell ügyelni mert nem olyan könnyű egyensúlyozni a hátizsákokkal az ilyen és hasonló helyeken.
Fele még hátra van.
Visszanézve az átmászott sziklákra.
Háttérben meg trónolnak a Buteánu és Zerge csúcsok.
Én is, én is....
Na ezen is túl vagyunk. Egy kis energiapótló.
Távolban már látszik a Nagy-Árpás csúcsa. De addig még van néhány emelkedő oldal.
Kinézve Erdély felé.
A "Három lépésre a haláltól" átkelő az erdélyi oldaláról.
Háttérben a Buteánu és Zerge csúcsok. Jobb oldalt a Vârtopel-torony 2385 m. (Vf. Turnul Vârtopel)
Az ösvény visszakanyarodik a gerincre.
A Nagy-Árpás - csúcs. (2468 m.)
Egy nagyobb emelkedő és fent is vagyunk...
...a Nerlinger emlékműnél. A múlt század harmincas éveiben egy szebeni szász házaspár itt vesztette életét és az utókor így tiszteleg az emlékük előtt. Egy kutya is hűsült az emlékmű árnyékában. Majd egy ideig velünk is jött.
Az emlékmű alatti déli völgyben a Buda tó.
Mi is egy kicsit lustálkodunk a kellemes napsütésben.
Majd tovább a fő-gerincvonalon.
A Buda-csúcs (2431 m.) és tó.
A Nagy-Árpás csúcsa alatt visszatekintünk a megtett útvonalra...
...a Buda, Kis-Árpás, Buteánu csúcsokra.
A Buda hegygerinc.
A főgerinc útvonala a Nagy-Árpásról. Ott egy pontocska a Nerlinger emlékmű.
Felérve a csúcsra, előtűnik a Nagy-Vist - Moldován trapéz is.
Ereszkedés előtt még megmásszuk a Mircii csúcsot.(2471 m.)
Lent a völgyben a Podul Giurgiului tava.
A Podu Giurgiului és a Podrág-csúcs. (2462 m. )
Ereszkedés a tó felé, ahol van egy bővizű forrás is.
A tó körül általában sátoroznak. Volt egy menedékhely is, aminek ma csak a romja van meg...és a maradványai a tó fenekén is. Gondolom a szél műve.
A Mircii csúcs a tó mellől.
Mi megyünk tovább a Podrág-nyereg felé.
Visszanézve a Mircii csúcs és Podul Giurgiului tó felé.
Drusza telefonos képe a felhők környékén.
Közben az esti napfény és felhők gyönyörű játéka a környező csúcsokon...
A főgerinc mögül kikandikál a Nagy-Vist - Moldován trapéz. Holnap onnan integetünk...
A Podrág-nyereg.
Kilátás a nyeregből a Podrág-völgy felé. Mi most itt elhagyjuk a főgerinc útvonalát és leereszkedünk a tó mellé. Ott sátorozunk ma éjszaka.
A lemenő napfény csodálatos színjátéka a víztükrökkel és csúcsokkal.
Esti fényben a Podrág-tó. (2140 m.)
Juhnyájak a Fogarasi havasokban. Esti pihenés. Sátorhúzás után mi is hamar aludni tértünk. Elég hosszúnak tűnt a mai nap.
2017. augusztus 11.
Reggeli fényben a Podrág-tó.
A tó partján sátoroztunk.
És jó nyugodtan sziesztáztunk.
Itt is volt esti és reggeli fürdés. Az esti persze rövidebb.
Ma is folytatódik a "87-es útvonal": Podrág-tó - Podrág-nyereg - Nagy Vist-csúcs - Moldoveanu-csúcs - Nagy Vist-völgy.
A menedékház és forrás. 30 évvel ezelőtt a menedékházban aludtunk, mert a második nap esős és ködös volt. Egy nagyon lámpafényes hangulatos este volt... Ma már itt is generátoros villanyvilágítás van. Most beértük a menedékház lépcsőjén, egy indulás előtti üdítőzéssel.
Vissza a nyeregbe.
Klikk!
A Curmătura Iezerului csúcs (2250 m.) és Podrág-tó.
A Conradt-csúcs - mai román nevén a Tărița-csúcs. (2414 m.)
Fent a Podrág-nyereg. (2301 m.)
A Podrág-nyereg előtti utolsó források
Visszapillantás a nyeregből.
1987. augusztus 11.
2017. augusztus 11.
Nem kis fejtörést okozott a fenti 1987-es kép pontos helyének a megtalálása! Tudtuk, hogy a harmadik nap készült, de a képen látható gerincvonalhoz hasonló sok van. És mikor felértünk a Podrág-nyeregbe egyből megvilágosultunk. Az egész társaság örömére. Na ezt sem lehetett kihagyni. :) Hogy 2027-ben is legyen több elővehető képünk!
Ez a kép 2027-re készült! :)
Tovább a főgerincen. Előttünk a Konrád-csúcs.
Jelegzetes Podrág-völgyi kép a Conradt-csúcs közeléből.
A háttérben a Miricii (2471 m.), Nagy-Árpás és Podrág( 2462 m.) csúcsok.
Előtérben a Gálya (Vf. Corabia, 2406 m.), Nagy-Úcsa (2434 m.) és a Nagy-Vist-Moldoveanu trapéz.
Ahogy távolodunk jobban kirajzolódik a Miricii - Nagy-Árpás - Podrág csúcsok által behatárolt völgy.
Most csak leereszkedünk, majd vissza és még néhány le-fel és már ott leszünk a trapéz aljánál. A fiatal generáció két tagja már valahol a túlsó hegyoldalon van.
Egy kis pihenés az utolsó szakasz előtt.
A romániai Hegycsúcs-Király.
Egy az északi - erdélyi völgyek közül. Az Úcsa-völgye.
Már nincs is messze.
Az alpesi magasságban még nagyon sok helyen színpompás virágszőnyegek borították a sziklafalakat.
Megérkeztünk a trapéz aljába. Jól látható a gerinc két csúcsa közti hasadék.
Egy kis pihenés a nagy mászás előtt. A fiatalabbak persze már a hegy oldalában vannak.
Indulás ...
...a Nagy-Vist csúcsra.
Még vagy 15 perc...
A Nagy-Vist csúcs. (2527 m. )
A csomagjaink halmaza itt marad míg mi ...
...átmegyünk a Moldoveánura.
Keleti kilátás.
Átkelés a hasadékon.
Itt is kábelek segítenek.
A nagy pillanat. A Moldoveanu csúcson . 2544 m.
1987. augusztus 11. 14 óra körül.
Stekbauer Lóránd-Robert, Keresztes (Horváth) Gyöngyi, Gyéresi György, Bardocz Csaba, Bíró Péter, Vaszi György, Péntek (Bradocz) Éva
2017. augusztus 11. 17 óra 40 perc.
Gyéresi György, Hanzi Réka, Vaszi György, Stekbauer-Hanzi Réka, Tóth Máté, Hrițuc Virgil
Rékának és Máténak azt kívánom, hogy majd ezt a képet hozzák vissza ide 2047-ben ! :)
Napra pontosan 30 évvel az első ittlét után...
Most csak a "hasunkra rajzolva", de gondolatainkban és visszaemlékezéseinkben itt voltak a '87-es csapat hiányzó tagjai is: Robi, Gyöngyi, Csaba, Péter és Éva.
Visszatérés előtt még egy utolsó kép. Egy bukaresti csoport egyik fiútagja készítette telefonnal. Túránkon nagyon sok idegen nagy élvezettel hallgatta a 30 éves túratörténetünket. Emlékszem, hogy ezek a bukaresti fiatalok azt kívánták, hogy 20 év múlva is itt találkozzunk. Hát most nem mondok semmit... :) Mi is azért itt a csúcson megültük jó becsületesen magunkat. Vagy egy órát sikerült örvendezzünk a tettünknek és egymásnak. Majd később megisszuk ennek a levét....jó későre és vaksötétben érünk a ma esti sátorhelyre. Na de nem megyünk minden nap a Moldoveánura sem! :)
Nyugati kilátás a kora esti fényben. A látóhatáron ott a Caltun-Negoj is. Előtte meg a Buteánu. És belátható eddigi túránk útvonala.
Déli kilátás a csúcsról.
Visszatérés ...
...a Nagy-Vist csúcsra.
Ideje indulni. Közben, búcsúzásként feltámadott egy jó nagy szél.
Indulás a Nagy-Vist nyeregbe. Ott letérünk a főgerinc útvonaláról és leereszkedünk a Nagy-Vist patak völgyén.
A Nagy-Vist völgye és Gyéresi Drusza.
Lefele a csúcsról. Kár hogy nem látható a szél... Akkorákat nyomott, hogy kétszer is megmozdított hátizsákostól, pedig én nem a könnyűsúly kategóriába tartozom. :)
A Hârtopul Ursului-csúcs (2461 m.) és a Zănoaga északi-mellékgerinc.
A déli oldalon a Háromszögű-tengerszem. (ro. Iezerul-triunghiular) És a Rea-völgy. Ahonnan nagyon könnyen meg lehet közelíteni a Moldoveanut, hiszen napjainkban autóval fel lehet jönni egy erdei úton egészen az erdőhatárig. Így erről az oldalról nagyon sokan járnak fel a csúcsra.
A Vist-völgy kapujában.
Túlélve a nagy szelet.
Indulás le a völgyön. 19 óra 35 perc...
A napsugarak utolsó játékai.
Még vagy 2 óra legalább amíg elérjük az erdőhatárt. A 30 évvel ezelőtti sátorhelyre szeretnénk eljutni. Igaz akkor valamivel korábban indultunk. ;)
Ez itt nagyon egyszerűnek látszik...de a valóságban nem az.
21 óra. Egy utolsó visszanézés a gerinc felé. Baloldalt a Hârtopul Ursului (2461 m.), jobbról meg a Nagy-Vist (2527 m.) csúcsok. Innen még legalább egy órát mentünk az áhított régi helyre ami persze azóta megváltozott. Egy menedékkunyhó is épült ott és nem nagyon van hely a sátraknak. Na de némi idegeskedés után sikerült elhelyezkednünk. Mi Druszával berendezkedtünk a menedékhelyre és a csapat többi tagja felhúzta a sátrakat az egyetlen lehetséges helyre.
Késő éjjelig szieszta zenével és beszélgetéssel. Ott az üvegben víz van. De volt pálinka is. :)
Reggel. A sátrak.
A menedékkunyhó 1364 m. tengerszint feletti magasságon van. Tehát az este mínuszban jöttünk vagy 1200 métert.
A vízesés. Harminc évvel ezelőtt bővebb volt a vízhozam.
Délelőtti-reggeli szorgoskodás.
Reggeli leves. A leveseknek nagyon nagy sikerük volt ezen a kiránduláson. Egy hónapra rá a Retyezátban még nagyobb...
Ezzel az emlékképpel búcsúztunk a völgy felső szakaszától.
A tábla szerint a Vista patak völgyén négy óra ereszkedés vár ránk.
Egy ilyen kristálytiszta bővízű patak mellett nem lehetett csak úgy elmenni...
Drusza a telefonjával megörökített amint Rékával lubickolunk... Virgil is lefényképezett a géppel. De az csak belső használaton marad! :)
Csupa szebbnél szebb vízesés ez a völgy.
A végére én is megjelenek egy ilyen jól leégett bőrrel és beállított pózoló képen. Persze még sok minden történ amit nem írtam le hisz nem az volt a cél, hogy másodperc pontossága beszámoljak e nagyszerű túráról. Például - külön kaland volt visszaszerezni a Bâlea-tónál hagyott autókat. Ebben Virgilnek és Druszának volt szerepe. Mi a többiek addig lustálkodtunk egy erdőszélen, Viktória-város határában. Vagy ott van a nagyon jó hangulat ami ezt a túrát jellemezte. De inkább beszéljenek a jobban vagy kevésbé jobban sikerült képek. Remélem valami keveset csak sikerült visszaadni ebből a négy napból.
Nem utolsósorban köszönet a múltért a régi 1987-es csapatnak. Ha az akkori első túra nem marad emlékezetes, lehet ez a harminc évvel későbbi így ebben a formában nem valósul meg. Ha most nem is lehetett mindenki jelen, de reméljük még eljön egy ilyen alkalom is. A "régi" csoportból külön köszönet Gyéresi Gyurinak aki átprogramozta minden tevékenységét, fáradságot és egyebeket nem ismerve, nagy lelkesedéssel vett részt e túrán. Nagyon nagy köszönet a jelenért a mostani túracsapatnak a Rékáknak, Máténak, Virgilnek, Druszának...és S. Gyurkának ( akinek itt láthatatlan fontos szerep jutott ). Erről a csapatról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. És akik nélkül nem lett volna 2017-ben Fogaras 30. Köszönet minden résztvevő családjának, akik megértést tanúsítottak e nagy esemény iránt.
Ezen a túrán énekeltünk mindenféléket... "Én megemelem a kalapomat"-tól a "Harminc év, Akárhogy számolom is harminc év"-ig. De volt egy ének amit Drusza írt még anno a 80-as években. És amit akkoriban gitározott:
"Mi együtt vagyunk egy kis csapat,
Együtt szővünk kis álmokat.
Kis álmokból tűzünk célokat
Egy kis csillag alatt... "
Azt hiszem ez most itt sikerült !
Most csak remélem - eljön majd egy olyan túra is ahol "régiek és újak" együtt énekeljük ennek a dalnak a folytatását is!
És egy összeállítás a képekből :
https://www.youtube.com/watch?v=BQHMb2zyJiU
