Objektív: Képek, tájak, történetek… (2)

Aki autóval vagy vonattal áthaladt Sepsibükszádon, Csíkszereda irányába annak biztosan feltűnt az út baloldalán egy kúp alakú magányos sziklás hegycsúcs. Ez az Alsó-Sólyomkő.(717 m. ) Bükszádon ennek is van egy másik neve a Somkő. Hogy ez is honnan jön, nem tudom, mert ott biza nem mondható el, hogy somfa rengetegek lennének a környékén. De az tény, hogy a tetején már a XIV században vár állt. Hiszen abból a magasságból jól szemmel lehetett tartani az Olt völgyének ezt a szakaszát. Az ottani sziklák között fogtak akkoriban divatos vadászsólymokat is és innen a név. Azért az Alsó mert még van egy Sólyomkő a közeli Tusnádfürdő felett is. És a második világháborúban is jutott szerep a hegynek. Az 1940 utáni kiépülő Keleti Kárpátok erődrendszerének egy védelmi pontját alakították ki rajta. Végül is ezt az erődöt védekezésre már nem használta a Magyar Honvédség, mert a román átállással 1944-ben értelmét veszítette a fegyveres szembenállás . Azért voltak harcok a faluban és környékén, de az kivált az előretörő szovjet és a lemaradó német csapatok közt. Ahogy hallottam az idősebb emberektől ez idő alatt a falu népének többsége a környező hegyekbe menekült.

A háború utáni években felrobbantották az erődrendszert. Így eltűnt a hegycsúcs egy nagyobb darabja is . Orbán Balázsnak „A Székelyföld leírásában” van egy rajza is erről a hegyről és látható, hogy milyen lehetett az Alsó Sólyomkő mikor a bükszádi üveggyár még javában működött.

De azért így felrobbantva is megmaradt az erődrendszer néhány része, és a hegy tetején is maradt a „barlangokból” is. Ugyanis mindenki így nevezte a megmaradt bunkerokat. Gyerekként annál nagyobb öröm nem volt, mint elmenni a „Somkőre” és bujkálni az erőd romjai közt. És jártunk is becsületesen. Még olyan eset is előfordult, hogy a fél osztály meglógott az iskolából és irány a „Somkő”. Emlékszem egyszer elmaradt két óra, mert egyik tanár beteg volt. A két első óra… és mi eldöntöttük minek várni, még úgyis „csak” három óra lenne?!. Jobb, ha megyünk a barlangokhoz. El is mentünk néhány kivétellel, és egész délelőtt mászkáltunk a hegy oldalán meg táncoltunk a tetején. És nem volt nehéz az iskola udvaráról megállapítani, hogy hova is tűnt el az akkori évfolyamok „legjámborabb” osztálya. Másnap azt hiszem ki voltunk állítva „szégyenplaccra” az összes osztály elé… elrettentő példaként!

Az biztos, hogy gyermekfantáziánkat nagyon megmozgatta az a hely. Kincsekről meg fegyverekről álmodoztunk. Nagyokat terveztünk, hogy majd kiássuk a sok kincset és „ki tudja, milyen fegyverek vannak ott a törmelékek alatt”. „Még biztos ágyút is találunk!”. De soha nem kezdtünk csoportosan áskálni… esetleg ha valaki közülünk magányosan nem áskált ott titokban ! Vagy megelőztek mások. És én ezt nem tartom valótlannak. Mert fegyverek és lőszerek maradtak jócskán a falu környékén. Még nem is olyan régen, 4-5 éve is előkerült több láda lőszer egy kimosott oldalban. Amilyen nagy „reneszánszát” éli most az ilyen „roncskutatás” nem tartom kizártnak, hogy az efféle helyeket már jól „vadásszák”. A gyermekkori „Somkő” járásról nem nagyom maradtak képek. Legalább is nekem.

Akkor most induljunk el az Alsó Sólyomkő felé de a jelenben , és jelenlegi túratársaimmal akikről majd többször is szó esik a következő bejegyzésekben. Hiszen elég sok év után együtt kezdtük el, az újbóli hegyjárást-túrázást. Tehát Réka az unokatestvérem , Gyurka a férje , Virgil a barátunk és én leszünk a „főszereplői” a legtöbb jövendőbeli túrának. De nem csak mi.

Az Alsó-Sólyomkő ( 717 m.) az Olt hídjáról.

Jobbról a Csomád és balról a "füstölgő' Sólyomkő-Somkő.

Meredek kaptató vezet fel a hegyecske tetejére.

A középkori várfal maradványai. (XII-XVI. sz.)

Kilátás északnyugatra . A Hargita hegység déli vonulatának az eleje a Nagy- Piliske csúccsal (1373 m.)

A tetőn. Sepsibükszád és a bodoki havasok.

Az Olt völgye

Észak-északkeleten a Csomád hegység

Ezekről a kövekről nagyszerű a kilátás.

Csomádos panoráma. (2014 nyarán készült kép )

És akkor most ereszkedjünk le a "barlangba".Három bejárat is van, de ez a legkézenfekvőbb.

A "barlang" - bunker megmaradt termei és járatai :

Szürkében.

"Itt járt Bözsi Jancsival !" A XX. századi "ősemberek" barlangrajzai! :)

Próbáljuk megfejteni a titkos üzeneteket.

Sepsibükszád - "Felső Csíki-út és Felszeg"

A hegy oldalában még megtalálhatók az erődrendszer maradványai

A közelben van két katonasír is. Az egyiken csak annyit ír, hogy "Pro Patria 1940-1944" ( az is már elég kopottan ) Semmi konkrétat nem tudok erről a sírról.

A második az már pontosabb. Márton százados keresztje. A mendemonda szerint a századost a katonái lőtték meg 1944 augusztus 29-én mert egy szakasz katonával szembe akart állni a Kárpátokon át beözönlő hatalmas szovjet hadsereggel. Az tény, hogy a nagy fegyveres ellenállásnak akkor már itt nem nagyon volt értelme, hisz a román átállás miatt a Székelyföldet mindkét irányból támadták és könnyen bekeríthetőek voltak az akkor itt állomásozó magyar és Romániából menekülő német csapatok. De azért addig tartották a határokon a frontvonalakót nem kis emberáldozattal amíg a nagy többség vissza tudott vonulni a Maros vonala fele.

Hogy a katonák végül is lelőtték-e vagy gránátot dobtak a bunkerba a makacs századosra nem tudom. Mindkét változatot még gyermekként hallottam . Az biztos, hogy ilyen és efféle események gyakran fordultak elő a háború zivatarában. Ennyi év után most már mindegy ki hol és melyik oldalon harcolt és hogyan esett el. Anyai nagyapám is valahol Oroszországban porlad. Nyugodjanak békében!

A kereszt ilyen volt 2010-ben...

És ilyen ma ....

... valakinek nagyon megtetszettek a darabjai és elvitte magával. Az ilyen emberre csak undorral tudok gondolni. És remélem nem csak én. :(

Északról az Olt mentéről így mutat az Alsó Sólyomkő.

Ha tovább megyünk az Olt mentén a tusnádi szoros felé, akkor egy érdekes sziklafal alakzatot figyelhetünk meg. A Likaskővet. Mostani formájában elég nehéz megérteni, hogy hol van a „lik” (lyuk). A nyolcvanas évek elejéig ugyanis e sziklafal alatt folyt át az Olt. Nagyon szép természeti képződmény volt. De „hál Istennek” az ország nagy szocialista-kommunista fejlődésének nagyon az útjában állt a Likas-kő. A közelében felépült egy kisebb vízerőmű amit csak úgy lehetett kivitelezni ha szétrombolják részlegesen a természet szépségét. Kit érdekelt akkor a Likaskő mikor minél több energia kellett az országnak a nagy eszement cseusiszta iparosítás következményeként?! Így elterelték az Oltot, és a mostani út alatt,a Kő mellett van az a csatorna ami a turbinákhoz vezette a vizet. Persze a múlt időben. Mert jött az autentikus demokrácia és rablókapitalizmus és már nem kellett annyi energia és így az erőmű már nem működött, amit lassan szétloptak, és elhordtak mindent, ami mozdítható volt… A gát az még megmaradt rajta a zsilipekkel… Még. Most nem akarok arról elmélkedni, hogy ez az erőmű ha már felépült miért ne működhetne most is? És miért kell újabban, „Zöld energiának” nevezett erőműveket építeni kisebb hegyi patakokra és megcsúfolni ott is a természetet? Mert most ez a menő? Elég, ha az ember megnézi pl. mi történt a Fogarasi havasok néhány patakján, vagy az Úz völgyében…

Na akkor ilyen ma a Likaskő: