2015. május 15., péntek

Levélbontás,virágbontás…



           Most hunyd be a szemedet és gondolj valami szépre… 

          Relatív dolog, hogy kinek mi a szép.

          Ha mégis a természet, akkor gondolatban elutazhatunk a  tengerparti pálmafák közé vagy a sivatagba is. És nem  kerül semmibe ez a fajta „utazás”. Ha valóságában is ott szeretnénk lenni, akkor tervezünk, szervezünk, dolgozunk a célért. És mire elérjük az áhított helyet már újból a rutinos hétköznapokon jár az eszünk.

          Legtöbbször nem kerül pénzbe, szervezésbe és láthatunk szépet a közelünkben is. Kivált ilyen tavaszi levél és virágbontás idején. A rohanó világban a nagy csörtetésben közömbösön  elmegyünk egyszerű, de nagyon szép dolgok mellett. 


         Egy ilyen hely a számomra kivált tavasz idején  a Vallató és környéke. A Bodoki havasok és a Csomád-Büdös hegy találkozásánál van egy érdekes völgy ahol a földből feltörő gázok és ásványvizek kezet adtak egymásnak és létrehozták a vizes mofetta fürdőket. Hogy miért „vallatók” ? Azért mert a vizük általában olyan hideg hogy minden „bűnöd” bevallod, ha bennük fürdőzöl. Azért nyáron jól esik ott hűsölni.  Vallató, Hamvas, Bükki …a nevüket a hőmérsékletük, színűk meg a helyzetük után kapták.


        Na meg  van amikor ki szeretnénk lépni néhány órára a „világból”. Ilyenkor jót tesz egy séta egy ilyen helyen…


       És csak nézni és hallgatni kell a tavaszi természet képeit és hangjait elmélkedve néhány verssorral…




kéknefelejcs vagy parlagi nefelejcs






"Föld testében,
hegy gyomrában,
hold szívében,
csend házában

lépett hármat,
moccant kettőt,
megnyílottak
  szárnyas erdők."

                                                        (Hétvári Andrea: Tavasz) 



   

mocsári gólyahír




fekete rigó


A Vallató.





kutyatej


bársonyos tüdőfű




vad csalán 

olocsáncsillaghúr


"Kettőt moccant,
hármat lépett,
felvillantak
gyémánt rétek.

Napról gördült,
láng engedte,
éjből fordult,
  fény fürdette."

                                              (Hétvári Andrea: Tavasz) 

                                         
   


A Hammas.







áfonya virága

























Felhőt látott
zengő égen,
elszunnyadt zöld
fű ölében.

Csend házában,
hold szívében,
hegy gyomrában,
föld testében.

                                                                  (Hétvári Andrea: Tavasz)   






bársonyos tüdőfű



 




"...Csipp-csepp, cseppre csepp csöpög,
villámot szór, mennydörög."

                                                                          (Mentovics Éva : Szivárványszín mosoly )  






"Ám, ha fényét szertehintve
Nap süt rétre, hegygerincre,
elcsitul a komor harag,
szivárványszín mosoly fakad
fenn, a kéklő, csendes égen,
fehér felhők tengerében."
                                                                           
                                                                  (Mentovics Éva : Szivárványszín mosoly ) 










Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése