A Fogarasi havasok látképe a Tóbércéről.(Csomád hegység-Szent Anna tó közeléből)
Negyedik osztályban tanultuk, hogy hazánk legmagasabb hegycsúcsa a Moldován ( románul Moldoveanu ) a maga 2544 méterével a Fogarasi havasokban található. És a második legmagasabb csúcs is- a Negoj, ami egyben „szűkebb” hazánk Erdély legmagasabb pontja, ott ékeskedik 2535 méterrel a tengerszint fölött.
Még van jó pár hegycsúcs, amelyek meghaladják a 2500 métert ebben a 72 kilométer hosszúságú kristályos szerkezetű hegységben. Már a XIX. században néhány leírásban Erdély Alpokjaként emlegetik. Feljutva a hegyre igazi „alpesi” tájjal találkozunk szembe: piramisra emlékeztető hegycsúcsok, éles sziklagerincek, tengerszemek, mélységes vad völgyekben rohanó hegyi patakok, vízesések és egy csodálatos növény és állatvilág. De azért az itteni látvány az Alpokhoz képes olyan más, olyan erdélyies. Költők, írok megénekelték, festők és fotósok-filmesek megörökítették számtalanszor, de azt az igazi látványt, amit egy túrázónak feltár ez a hegység azt lehetetlen „lemásolni”. Ahhoz túrabakancsot kell húzni és hátizsákkal be kell járni ezt a csodálatos hegyet.
A Fogarasi havasok keleti szárnya. Jobb oldalt a nagy trapéz a Vistea-Moldován csúcs. A Buteánu csúcsról (2507 m) készült kép 2012 augusztusában. (ro :Vânătarea lui Buteanu)
Így nem csoda, hogy már gyermekfejjel az én képzeletemben ez lett a „Nagy Hegy” és valami rettenetes nagy hőstettnek gondoltam a Fogaras és a Moldován csúcs „meghódítását”. És titkon reméltem, hogy egyszer majd mikor nagy leszek csak felmászok oda én. 1979 nyarán jártam először a Fogarasi havasokban. Akkoriban épült a transzfogarasi műút, ami a Bâlea völgyén keresztül átszeli északról délre a hegységet. És a szüleimmel egy autóskiránduláson megnéztük az akkoriban nagy szenzációnak örvendő magashegyi utat. Hogy ez a műút jót tett-e vagy nem a völgynek most nem elemezném… csak annyit, hogy a véleményem szerint nem. Hát az biztos már akkor nagyon lenyűgözött a táj. Csak néztem a hatalmas sziklafalakat és ott akkor úgy képzeltem, oda csak hegymászók és alpinisták tudnak felmenni… Egyszerű mezei turistának ez nem adatik meg. Később még voltam néhányszor ezen az úton, de először 1987-ben adatott meg, hogy valóságában is megkóstoljam a Fogarasi havasokat.
Ez az első komolyabb hegyi túra az én számomra egy „véletlennek” köszönhető.
Marosvásárhelyen lakott Robi az unokatestvérem. Az ő baráti köre lassan az én baráti köröm is lett. Na és persze bulik és kirándulások. Ebből a körből néhányan 1987 júliusában csak semmi nagy készülődés nélkül elvonultunk egy hétre, a román tengerpartra. (páran, mint „bukott egyetemi felvételizők”) Ott jött az ötlet menjünk a hegyekbe is… Robi már néhány héttel korábban járt a Fogarasban és ahogy mesélte az út kalandjait nagyon megtetszett nekünk. Ja és nem utolsó szempont volt, hogy rövidesen, szeptember közepén, elég szép számmal a társaságból „ha tetszett, ha nem” be kellett vonulnunk katonáknak. Akkoriban ez egy év négy hónapot jelentett. Ezért, úgy érezve, hogy közeleg a „világvége” semmi jóból nem akartunk kimaradni. Így született meg az első Fogaras! 1987 augusztus 8 és 12 közt. És „heten, mint a gonoszok” vettünk részt ezen az én számomra első, de nagyon is meghatározó túrán…
Ennyi év után azért nehéz visszaemlékezni ennek a kirándulásnak minden részletére… de megmaradt néhány emlék, amin még ma is elmosolyodom. Emlékszem, hogy éjjel indultam Bükszádról hogy Brassóban találkozzam a csoport többi tagjával, akik Marosvásárhely irányból érkeztek gyorsvonattal. Csak hajnalban volt személyvonatunk Nagyszeben felé. És addig a hálózsákokban lefeküdtünk szépen sorban a peronra… Jó, hogy nem szedett össze akkor a milicia a „megbotránkoztató viselkedés” és egy nem „KISZ taghoz illő magatartás” miatt! :) Hisz a nyolcvanas évek második fele Ceausescu kommunista nacionalista diktatúrájának a legsötétebb évei voltak. De nem nekünk! Hisz fiatalok voltunk és szabadoknak éreztük magunkat még akkor is ha nem mehettünk Bécsbe vagy Budapestre például egy Queen koncertre, mert nem engedtek ki az országból. És jól éreztük magunkat bárhol…
A kirándulás útvonala egy gerinctúra volt a központi régióból kelet felé, ami a Bâlea tavától indult és érintve a Podrág tavat is végül felvezetett „Románia tetejére” a Moldován csúcsra. A Bâlea taváig meg valahogy fel kellett jutni a transzfogarasi műúton . A tó kb. 30-35 kilométerre van a főúttól és vasúti megállótól…
Ezen az első kiránduláson némi gyaloglás után egy traktor utánfutóján tettük meg az utat a Bâlea vízesésig.(kb. 15 km.)
Gyöngyi,Csaba,Robi,Éva és Gyuri meg egy munkás ...a traktor utánfutón.
Gyöngyi,Robi,Csaba,Éva,Péter és én a lila-fehér csíkos lábszárvédővel.. Meg két ottani munkás.
A Bilea vízeséstől a felvonóval folytattuk utunkat az első napi végcélhoz.(ez a felvonó 3, 7 km hosszú és 1234 méterről felvisz 2040-re) Egy egész napos utazás és több súlyos hátizsákkal nem tiltakoztunk az ilyenféle hegymegközelítés ellen… később voltak olyan túrák is ahol csak egy egész napot mentünk a hegy aljához. Az akkori hátizsákok súlya nem volt azért elhanyagolható. Még felállni sem volt egyszerű egy jól megpakolt zsákkal… Néha a kollégák húztak fel. És ha már elindultál, akkor vitt a zsák is. Akkoriban nem ilyen „pehelykönnyű” felszerelések voltak mint ma. A sátrak darabjait általában szétosztottuk a fiútársaság közt, hogy mindenki egységesen cipeljen a közös cuccból.
Erről az első túráról sajnos elég kevés képem maradt… Nem tudom hova kallódott el a képek nagy része, de megtaláltam egy elég megviselt negatívot. Ne erről bemásolva (kisebb nagyobb sikerrel), próbálok egy nagyon keveset becsempészni ennek a túrának a hangulatából… inkább az első napjának. Mert erről van a fekete-fehér előkerült fotósfilm.
Gyéresi Gyuri
Stekbauer Robi és Péntek Éva
Vaszi Gyuri
Egy hátizsák, Gyuri,Éva,Robi "felügyeli" a népet, Csaba és Gyöngyi a felvonóház előtt.
Gyuri, Éva,Robi a "főnök",Csaba és én
Csaba, Éva,Gyöngyi, Péter és Robi zergét utánozva várja a felvonót 1987.augusztus 9-én.
Éva, én, Gyöngyi és Péter.
...és érkezik a felvonó.
A Bilea vízesés a felvonóból.
A Bâlea tó (2037 m.) és a völgye a gerincről.(2012 szept. )
Első nap a Bâlea tó közelében sátoroztunk. És aznap készült egy rakás „pózolós” kép. És néhány látható itt.
Éva, Gyuri és Robi a Balea tó partján.
Éva, Gyuri és Gyuri. :)
V.Gyuri, Éva és Bíró Péter
"Alpesi idill" Évával és két Gyurival 1987 augusztus 9-ének a borús délutánján. :)
Péter, Éva és Gyuri
Péter és két Gyuri. "És akkor holnap reggel oda fel kell mászni ?"
...és ott kell majd felmenni a gerincre....
1987.augusztus 10 indulás a gerinc felé. Esőben és ködben.
A Bâlea völgye a Zerge nyeregből(2012 augusztus)
Előttünk a Bâlea tó-Zerge tó-Kis és Nagy Árpás -Podrág menedékház útvonal. Olyan 10-11 kilométer több nagy szintkülönbséggel. Átlagban olyan 6-8 óra az út megtétele.
Akkoriban még augusztusban elég sok hófolt volt a Fogarasban...
Az ilyen ronda idő rányomja a hangulatát a túrára… a ködtől nem láttunk 4-5 méternél tovább és gyakran esett az eső …a hideg eső. És ez még nem elég, a kirándulás „főnöke” aki Robi volt úgy viselkedett mint egy kiképző őrmester, többször kiabált és ordibált, hogy „nem megyünk elég gyorsan és itt fogunk az éjjel megfagyni”…Parancsszóra léptünk és aki mert nyávogni annak "jaj volt" Így senki nem mert hangosan siránkozni, hogy "Jaj nem bírom !, Jaj meghalok! Jaj maradtam volna otthon !" Azért pusmogtunk a parancsnok háta mögött és kezdtünk szervezkedni is. Időnként már lincshangulat uralkodott. Suttogtuk, hogy a „főnököt” megfogjuk és bedobjuk egy nagy szakadékba. És még egy nagy követ is utána gurítunk, hogy a dolog biztos legyen... :) Voltak láncos részek is a "Három lépésre a haláltól” átjárónál…(Úgy-e milyen jó megnyugtató neve van ? ! – románul: „La trei pași de moarte!” :).....de megjegyzem nem olyan veszélyes hely ) Szerencsére a köd miatt a lányok nem látták az ottani mélységeket így kisebb siránkozással átkeltünk ott is… Néha egy egy hegycsúcs a Kis és Nagy Árpás kidugta az orrát a ködből meg az esőből.
Előtérben a "Három lépésre a haláltól" átjáró sziklagerinc, hátul meg a Buteánu csúcs (2507m) .(románul : Vânătarea lui Buteanu) --2012 aug.
Középen a Kis-Árpás (2460 m.) jobbról a Buteánu csúcs (2507 m.) -2012.08.
1987.augusztus 10 ..valahol a Nagy Árpás környékén egy kis napos idő is volt
Emlékszem, hogy szürkületben ( de majdnem egész nap szürkület volt ) érkeztünk meg a Podrág menedékházhoz, ami az azonos nevű völgy és gleccsertó partján található. Elhatároztuk, hogy ha másnap is ilyen idő lesz, akkor megyünk haza…még ha a parancsnok nem tudjuk mit ki nem talál is. Az este valami csodálatos volt ott a menedékháznál… telt ház volt és legalább 5-6 féle nyelven folyt a társalgás. Akkoriban nagyon sok lengyel, cseh-szlovák és kelet német fiatal is járta a Kárpátok erdélyi szakaszát. És persze mi magyarok, itthonról és otthonról is szép számmal. Akkoriban egy ilyen vegyes hegyi társaság esti összejövetele nagyon hangulatos tudott lenni. Emlékszem, ahogy ültünk az asztaloknál rumos tea és sör mellett és mécsesek fénye világította meg az ebédlőtermet közben énekszó, vidámság és magyar-román-német-lengyel társalgás zajától volt hangos a menedékház…
Íme megmaradt a Podrág menedékház számlája is...a dátumot én írtam később rá...de így is zavaros a számla! Hisz mi heten voltunk és nem hat napot aludtunk ott...helyesen 7x16x1 lett volna és nem 6x16x6....a lényeg 96 lejt fizettünk akkor 7-en egy éjszakára. Az nem volt sok. :)
A Podrág tó (2012 aug.)
A Podrág menedékház. (2012 augusztus 16)
A Podrág tó (2136 m.) (2012 augusztus)
1987 augusztus 11
...és a csacsik unokái 2012 augusztus 17-én. :)
Ilyen helyeken mentünk a Moldován felé...
A trapéz a Nagy Vist(bal 2527 m. ) -Moldován (jobb 2544 m.) hegycsúcs. Baloldalt a Gálya (2407 m. ro. Corabia ) csúcs és a Nagy Úcsa (2432 m. ro. Ucea Mare ) (2012.08.17)
A két Gyuri valahol a Moldován közelében, szemlélve Erdélyt.
A Nagy-Vist-Moldován trapéz csúcs. (2012.08)
:)
1987 augusztus 11. Célban: Románia "tetején" ! 2544 méteren! Teljesült a vágyunk!
Felső sor: Robi, Gyöngyi, Gy.Gyuri,és Csaba. Alsó sor: Péter,V.Gyuri és Éva.
A csúcs után leereszkedtünk Erdély felé a Nagy Vist völgyében az erdőhatár vonalához és akkor éjjel ott sátoroztunk. Az az este is valami csodálatos volt… fenyves erdő szélén, csillagos ég , pattog a tűz és 3 méterre csobog a Vist pataka …és mi énekeltük… „Akkor szép a magyar lány, mikor koszorú van a haján…” Ez a kép nagyon megmaradt az emlékezetemben. :)
A Nagy-Vist völgye 2012 augusztusában.
Másnap "felfedeztük", hogy a Nagy Vist patakán szebbnél szebb vízesések vannak... (1987.08.12)
Egy majdnem 6 órás ereszkedés után értük el a Viktóriavárost ahonnan irány a közeli állomás (Ucsa) és hazafelé vonatoztunk fáradtan de élményekkel gazdagon és boldogan.
Nekem valóban itt tetszettek meg a hegyek csodálatos világa és itt is határoztam el, hogy amikor csak tehetem, nem sajnálom az energiát újbóli megmászásukhoz. Mert azt azért be kell vallani, hogy ezek a túrák nem kis energiát igényelnek. De túl a fáradságon, leírhatatlan az a világ, amit csak onnan lehet látni…
Nekem valóban itt tetszettek meg a hegyek csodálatos világa és itt is határoztam el, hogy amikor csak tehetem, nem sajnálom az energiát újbóli megmászásukhoz. Mert azt azért be kell vallani, hogy ezek a túrák nem kis energiát igényelnek. De túl a fáradságon, leírhatatlan az a világ, amit csak onnan lehet látni…
Bejegyzések a túráról a "Naplóban"
Látva a naplóban a beírást, hogy a fogarasi "sláger" a Bikini együttes "Mielőtt végleg elmegyek" c. dala volt....akkor legyen az is itt. Igaz ez egy frissebb felvétel de a lényeg ott van. Valóban 1987 nyarán erre táncoltunk a legtöbbet. És még énekeltük évekig... De ennek a refrénjére vonultunk be négy hét múlva jó páran katonáknak...Telnek az évek és a régi képek egyre fakóbbak . De azért az emlékek maradnak.
Különféle kiadványok erről a túráról...
Az akkor vásárolt térkép...
a térképen a bejelölt útvonal...de ez volt használva egy év múlva is ...
részletesebben...
a menedékházaknál kapható egyszerűbb akkori térképek...
Most elgondolkodok, hogy-hogy nem tévedtünk el akkoriban a hegyekben, hisz nem volt mobiltelefonunk de még gps sem !?...csak egyszerű térképek..igaz tudtuk merre van észak és kelet... :) Ma azért elég "félelmetes " lehet elmenni a Fogarasba és hasonló hegyekbe ilyen eszközök nélkül ! Kivált a gps hiánya lehet nagyon hátrányos. :)
(folytatás következik)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése