A Bucsecs nyugati oldala a Kis-Királykő alatti Zănoaga tisztásról. (2014.07.20.)
A telefon berregése
ébreszt. Pünkösdvasárnap hajnali fél öt az óra. Elsőre úgy érzem, lebegek egy légüres térben. Majd miután nagy
nehezen a lábaim padlót értek, felébredek. És tudatosul bennem - ma egy bucsecsi
túra vár rám. És gondolatban megjelenik előttem a hatalmas Bucsecs, ahogy
kimagaslik a Törcsvári-szorosból, és én mellette egy iciri-piciri beteg
hangyának érzem magam. És lelki szemeim előtt ott, nagyon messze és magasan,
a mai végcél - a Szkára csúcs. És én még kisebb és gyengébb vagyok… És ilyenkor feküdnék vissza. De nem lehet! Hív valami megmagyarázhatatlan
belső parancsoló hang. Kint meg már világosodik…
Egy óra múlva már robogunk két autóval a Bucsecs irányába.
Elnézve a túrázó társaim arcát, azt hiszem ők is ma reggel inkább még
visszafeküdtek volna. Persze erről senki nem beszél, de ez az önsajnálás
valahol ott motoszkál a fejekben. Na de így van ez, ha az ember elég ritkán
mászkál a hegyekben. Mert bevallom, hogy ez évben eddig nagyon vérszegény
túráink voltak. Hol van a tavalyi nagy terv a 2500 méteresekkel?… mármint, hogy
egy év alatt!? De ezért még nem csüggedünk el. Majd az idő megold mindent. Mi most inkább a mai túrától vagyunk csendesek. Mert tudatosul bennünk a beteg-hangya szindróma. De ez is csak néhány percig. Persze akik még nem
voltak ilyen túrákon nem is sejtik, hogy mi vár rájuk jó és rossz értelemben.
Mert legyünk őszinték, a hegyre mászás tortúrájának a végeredménye nagyon édes és
szép. És csak ezért is megéri felmenni oda a „magasba”.
A csapat: Réka1, Réka2, Edó, Zsolt, Virgil és én. És ahogy
már fentebb említettem a mai végcél a Bucsecs Szkára csúcsa, Törcsvárról
indulva vagy közismertebb román nevén Bránról. Ez így mutat térképen:
A Szkára (vf. Scara ) 2422 méterét a Ciubota völgyén-gerincén fogjuk "meghódítani". A visszatérést a Țigănești és Clincea gerinceire terveztük.
De be kellet érjük a kávéautomatákkal...de a kávézás így is alaposan megváltoztatta az addigi közérzetünket.
Közben megcsodálhatjuk a törcsvári kastélyt is. Igaz hátból és kábelek halmaza mögül.
Na de minket ma az érdelek, ami ott távol és magasan látszik.
Ebből a "kávézási pontból" három nagyon fontos nyugat-bucsecsi túraútvonal is indul. Minket most a középső - a sárga háromszöggel jelzett érdekel. Visszafele meg a piros sáv. Még jó hogy nyár van, mert télen tilos lenne a közlekedés ez útvonalakon.
És még vagy 3 km autózás után a Kapu völgyben, nyolc óra előtt már vidáman gyalogoltunk az erdei úton.
A túra elején útitárs volt a hegyi patak csobogása...
Később a Bucsecs nyugati oldala is előkerült...
...és a távolban jól kirajzolódott a mai útvonal gerince is.
Az emelkedő előtt egy kis szusszanás a hegyimentők házánál.
És ez eléggé csalóka kép. Az emelkedő sokkal nagyobb. Várnak ránk szép meredek oldalak.
A hátunk mögött a Királykő gerince tündököl.
Gyökér és szikla.
Közben hegyi futóverseny zajlott a Ciuboteán. Mi csak megcsodáltuk a mellettünk elrohanó hegyi futókat, amint a nagy erőfeszítésben, nyelvük kifityegett. És irigykedtünk. Mert nekünk is fityegtek a nyelveink, pedig mi nem is szaladtunk. Hát szép teljesítmény, csak úgy felszaladni az Omu csúcsra!
Húsz perces meredek emelkedő után a látvány lenyűgöző. Itt már az emberfia kezdi hegyen érezni magát, és valami boldogság keríti hatalmába.
És ajándékként itt egy tavaszi tárnics vagy encián.
Még néhány emelkedő és kiérünk a gleccservölgybe.
A Ciubotea völgy az erdőhatáron túl. Fent a Tiganesti gerinc egy szakasza.
Ott fent ma még végigmegyünk.
Kivirágzott a völgy.
A következő lépcsőfokok előtt kötelező egy kis pihenés.
Mindenütt kankalinok.
A völgyből kitekintve a látóhatáron a Királykő koszorúja.
Én meg személyesen nem tudok betelni ezen virágok kék színével. És a természetben sokkal szebbek. :)
Az utolsó szöktetőn túl, a Ciubotea völgy felső szakasza. És a Tiganesti gerince.
Indulás az utolsó nagyobb meredek oldalnak.
Júniusi hófoltok.
Țigănești-i gerinc tornyokkal a Ciubotea völgyéből.
És a Ciubotea völgy ahol feljöttünk.
Kiérve a Ciubotea gerincre ...
...látható a Törcsvári-szoros és a Királykő
Távolban a Clincea gerinc.
Már közel a főgerinc. De azért nem adja könnyen magát.
A Tiganesti tornyai a gerincen.
Az egyik Szkára csúcs. Mert kettő van. Ugyanis két egymástól kb. 100 méterre levő ponton mértek egyformát - 2422 métert.
Délnyugati kilátás a Gaura völgy irányába.
A Bucsecs királya az Omu csúcs a maga 2507 méterével. Megkoronázva meteorológiai álommással és menedékházzal. Tölle jobbra a Bucura Dumbrava csúcs 2503 méter.
Szieszta 2422 méteren.
A Bucsecs Nagy-Buksoj csúcsa (2492 m.). Alatta a Malajesti völgy, majd a Padina Crucii gerinc és a Tiganesti völgy. Távolban a Keresztény és Nagy-Kő havasok.
Az Omu csúcs.
Hegyi idill sziklákkal és felhőkkel...
...és hegyi idill túrázókkal: Gyurka-Zsolt-Edó-Virgil-Réka1-Réka2
A Buksoj(2492 m.) és az Omu(2507 m.) csúcsok.
Ereszkedés a Tiganesti gerincére a kéménynél.
A Ciubotea völgy a Tiganesti gerincről.
A kéményben.
A Țigănești kéménye áthaladás után.
Vetkeződés a felesleges ruhákból la Tiganesti völgy peremén. Hátul a Buksoj csúcsa.
Bucsecsi sziklavilág.
Kerülgetve a tornyokat a Tiganesti gerincén.
A kémény ki- és bejárata.
A kéményekben még júniusban a hó az úr.
A Țigănești gerincén. Itt nagy kiterjedésű havasszépe kolóniák vannak. Ekkor még nem voltak virágba borulva.
Bucsecsi gerincek. Háttérben az Omu.
A Țigănești védkunyhónál. Itt tértünk a Ciubota felé.
A természet ezen a szakaszon megajándékozott néhány kinyílt havasszépével vagy rhododendronnal. Mostanában elszalasszuk a nagy nyílási időszakot és be kell érjük kevéssel is. De megjegyzem néhány virágnak is tudunk örvendeni.
A Țigănești-Clincea rész nagyon hasonlít a Csukás hegység kővilágához.
Mindenütt virágok.
Az alsóbb régiókban egyre több rhododendron nyílott ki.
A Țigănești oldal Clincea felől.
Ahonnan ereszkedünk.
Középen a Ciubotea gerinc.
Bámulva a panorámát.
A Szkára csúcs a Ciubotea gerinccel.
Visszanézve a Clincea kapuból.
:)
Sziklaőrszem a kapuban.
Most már vidám hangyák vagyunk.
Mintha egy kutya őrködne a bejáratnál...
A végére még mindig megmaradt a jókedv. Ez a kép este kilenckor készült.
És a Bucsecs így búcsúzott az esti szürkületben.
A társaság, túra végén mesélte el, hogy hajnalban inkább mindenki esőt kívánt, meg inkább az ágyat választotta volna... De ezek a negatív reggeli érzelmek, hamar elmosódnak a látottak hatására, és ilyenkor már mindenki a következő útvonalra gondol. És azt már nem is részletezem, hazafelé ismét megálltunk a reggeli "kávézási pontban" fagyizni és sörözni. De ez már csak a ráadás. A valódi áldás az fent van a hegyen. Azt meg nem lehet leírni vagy lefilmezni. Azt ott fent kell megélni!
