Nézem ezt a képet!
Önmagamat látom vissza nagyon régről. 1988-ból. Egy kirándulás a
Fogarasi havasokban.
Abban az évben katona voltam, és ez a nyári szabadság idején azért
csak összejött. Először egy évvel korábban jártam úgy igazából a Fogarasi
havasokban. És akkor elhatároztam, hogy „na majd minden évben megyek”.
Vagyis hátizsákkal, sátorral és jó nagy bakancsokkal. És a nélkülözhetetlen csíkos lábszárvédőkkel. Akkoriban szinte mindenkinek ilyen volt, különféle színekben. Na meg a rácsos-csöves hátizsák. A legmenőbb hátizsákok az akkori marosvásárhelyi Prodcomplex termékei voltak. Nekem nem olyan volt, mert azt elég nehezen lehetett beszerezni. Egy másfajta csöves zsák de elég elfogatható…még megvan kopottan a padláson . De nagyon jól meglehetett pakolni. Még túl jól is. Például elfért benne a sok cucc mellett egy egész házikenyér is. Na meg kívülre fel lehetett kötni a sátrat és hálózsákot. Ellentétben a legtöbb hegyre járó emberkével én akkoriban nem voltam valami nagy tehetség a pakolásban,. Volt mikor menés közben kicsomagolódott, kibomlott a hálózsák, és mint egy nagy palást lebegett utánam. Olyan voltam, mint egy igazi hegyi király. Csak mentem a Fogaras gerincén a palásttal. Habár ezen a képen király helyett inkább egy kivert dögölendő kutyára hasonlítok, aki épp a végkimúlás előtt még mondani akar valamit…
Először nem jöttem rá, hogy ez pontosan hol is készült. Tudtam, hogy a túra első napján mert az mindig a „horror” napja volt. Mert akkor a legnehezebb a hátizsák, mert akkor a legfáradtabb az ember, mert egész éjjel vonatozik, és nem akar a Bâlea tónál megszállni a „cipős pórnép” közt, de még a Zerge tónál sem (legalább is a túratársak… de erről majd egy későbbi kép kapcsán elmélkedek, most maradjak csak magammal…). Jobban figyelve a hátteret teljesen beazonosítottam a helyet. A Zerge tó (lacul Capra ) és a Sárkányok ablaka (Fereastra Zmeilor) közti rész. Mégpedig egy nagy kacskaringós emelkedő után. Még vagy 3-4 perc és ott a Sárkányablak. Igen ezen a túrán az első nap rettenetesen "kivoltam", már könyörögtem, hogy valahol húzzuk már fel a sátrat…de a társaim, mint két csökönyös szamár nem akarták …és a fotós pont ezt a pillanatot örökítette meg…. Ja és ha jól látom, a kezemben kockacukor van…az a vendéglős kávéhoz adott becsomagolt változat az „átkos” korszakból. Elárulom, hogy körülbelül még egy óra menés után csak felhúztuk a „pehelykönnyű” sátrat, a Nerlingen emlékmű alatti falnál. A Fogarasban jártasoknak nagyon ismertek ezek a helyek.
Azóta többször jártam arrafelé, de azért mindig előttem vannak az első kirándulások hangulatai és illatai. Még a tojásrántotta ízére is emlékszem. Igen rántotta, ami a fotó másnapjának a reggelén készült. Az egyik túratárs hozott tojást hagyományos tojástartóban. Ma szerintem nagyon kiröhögnének, ha mondjuk a Moldoveán csúcson valaki rántottát készítene. Akkoriban a Moldoveánon még nyakkendős zakós képek is készültek. De ez majd egy későbbi történet. És az akkori hátizsákok súlya azért nem elhanyagolható meg a sátor sem ezekből a mai két-három kilogrammosokból volt. Na meg akkor némi évekkel fiatalabbak voltunk…
Ennél a képnél a dátum 1988. augusztus 19. Nem mintha a filmes gép felírta volna az időt… csak a kezembe került egy olyan naplóféle 1988-ból, és így naprakészen bejönnek az események. És olvasva a néhány soros bejegyzést az akkori túratársaktól Robitól és Antitól megelevenedik az egész út.Így jött az ötlet kéne most is írogatni… Ennyit erről a képről bekezdés gyanánt. Ígérem rövidesen, sokat fogok mesélni, nem csak a múltról, hanem a jelenről is…és még erről a túráról is meg a "naplóban" emlegetett TNT-ről is.
Nézve a képet úgy érzem, a nyáron ismét kellene ott ülni, de nem a fáradtságtól csak úgy az emlék végett… Lehet jelentkezni! Túratársakat elfogadok.
1988-as "naplórészletek"
És hol is készült az 1988-as kép ...
